PORTÁL NAVIGÁCIÓ


PORTÁL AL-NAVIGÁCIÓ


MORZSÁK

 

Paksiné Péteri Júlia

[Hozzászólások száma] 2220 [Összpontszám] 1127 [Sikeresség] 51

hozzászóló

Piroska honlapja felszinre hozzta bennem a bennem régóta bujkálo gondolatokat.Hiszen ilyen bizonyára mindenkinek van
[Válasz] [Idézet]

 

[Válasz]
Hozzászóló Hozzászólás

 

Moderátor2

[Hozzászólások száma] 440 [Összpontszám] 116 [Sikeresség] 26

moderátor

Bene Magdolna (2014.07.27 17:14:19) hozzászólását a(z) "Kedvenc verseim" című témából a Fórumszabályzat alapján töröltem.

A törlés indoklása a 2014.08.10 11:56:27 időpontban tett moderátori indoklásban található.
[Válasz] [Idézet]
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

Na most akkor
mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét,
ki pecázza kukából a halolajos kiflijét,
kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje,
kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje,
ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét,
ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét,
kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni,
kit lehessen kapásból és szemtől-szembe letegezni,
ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra,
Pulára meg Balira, kit vegyenek palira,
kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány,
kinek jusson másfél bála angol-pólya adomány,
kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány,
kinek jusson, mér' is jutna, szar se jusson, ha cigány,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját,
kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját,
ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát,
ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát,
ki merengjen el egy régi, feudális szokáson,
kit érjenek kapitális tévedésből lopáson,
kinek legyen ad abszurdum reklamálni mersze,
ki merjen a jogaiért kiállni, na persze,
kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel,
ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára,
ki költse egy komplett pesti panel árát dudára,
ki ápolja klinikán az egészséges körmét,
ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét,
ki lásson a Hun West Travel irodával világot,
ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot,
ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is,
ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is,
ki rendeljen ülőbútort magának a neten,
kik lakjanak egyetlenegy félszobába' heten,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki utazzon még a világ végére is kocsival,
ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival,
ki vegye a nyakába egy papucsér' a plázát,
kinek vigye el a bank a vakolatlan házát,
kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt,
ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt,
kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet,
kinek kelljen beszerezni tüdőszűrő-leletet,
ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától,
ki keljen ki magából egy utastársa testszagától,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki járkáljon házastársi javallatra botoxra,
kit vigyenek akarata ellenére detoxra,
kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni,
kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni,
kinek hozzon télapócska sárgarézzel teli zsákot,
ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot,
kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira,
ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira,
kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni,
kinek legyen - láthatólag - kedve most is viccelni,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban,
ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban,
ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt,
kinek sértsen már a puszta létezése szabályt,
ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát,
kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát,
ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját,
ki átkozza el a saját sose látott anyuját,
ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat,
ki rándítson haladtában szemlesütve vállat,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki csinálja új kecóját trendire és takarosra,
ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra,
ki locsoljon François Voyer konyakot a kivire,
ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire,
ki tegye le egyik percről másikra a piát,
ki próbálja kivenni a lelencből a fiát,
ki lomizzon kisbiciklit, dínókat meg törpöket,
ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket,
ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni,
ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza,
kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza,
kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka,
kit viszont a vácrátóti köztemető árka,
kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén,
Budafokon, Budaligeten és Mátra-terenyén,
Békésbe' és Hevesbe', s ki menjen a levesbe.


(Na most akkor - írta Erdős Virág verse)
[Válasz] [Idézet]
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

Ezt ma hallottam a dunán...
(tőle: http://www.youtube.com/watch?v=heJXYysszhY :)

Nagypénteki sirató

( a SZÖVEG már szerepelt itt korábban, ezért most nem duplikálom IDE:
https://edemokracia.magyarorszag.hu/forum/posts/preList/108128.page )

Bajorerdő, 1947

Ez a hozzászólás 1 alkalommal volt szerkesztve. Utolsó módosítás ideje: 2012.04.07 12:30:26

[Válasz] [Idézet]
 

 

Bene Magdolna

[Hozzászólások száma] 2049 [Összpontszám] -3065 [Sikeresség] -150

hozzászóló

Nekem nem tetszik. A vers soraiból kiderül, hogy a "nemtelen piszkálódások" nem alaptalanok.
Egy sehova nem vezető életvitelt hirdet, mintha követhető példa lenne.
Véleményem szerint "kutyából nem lesz szalonna", nem hiszem, hogy az utólsó versszakban tett ígéret teljesülhet, aki fiatalon állat módjára él, az idősebb korában vén marha lesz.
[Válasz] [Idézet]  Előzmény: Bognár Attila (2012.02.07 16:22:17)
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

Az tetszik benne, amilyen könnyedén, stílusoson, elegánsan, szellemesen (és csattanóval) válaszol az őt ért nemtelen piszkálódásokra.
( Bevallom, volt idő, amikor jómagam is farigcsáltam verseket... :)
[Válasz] [Idézet]  Előzmény: Bene Magdolna (2012.02.07 11:33:26)
 

 

Bene Magdolna

[Hozzászólások száma] 2049 [Összpontszám] -3065 [Sikeresség] -150

hozzászóló

Engem érdekelne, hogyan éled meg ezt a verset ? Arra gondolok (mivel a költő egyes szám első személyben fogalmazta, számomra nem látható a személyes hozzáállásod), tekintsem "kampány dal"-nak a politikai játékhoz amiben részt veszel, s ezzel a verssel azonosulsz, avagy mintegy önkifejezés, (önkritika) ez alapján ítélhet a szavazó,
vagy tekintsem úgy, hogy ez a vers a Te véleményed a mai celeb politikusok bulvár lapba illő szappanopera életéről, politikusokról, akik nem Te vagy?


[Válasz] [Idézet]  Előzmény: Bognár Attila (2012.02.06 18:56:50)
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

És íme itt egy harmadik:

Tisztelt vidéki kollégáim,
kiket személyem érdekel,
kik verseikkel Duna-Szekcsőn
csinos eredményt értek el,
szegény fejemnek nekiestek,
mert nem vagyok elég magyar,
s mert nem daloltam még a földről,
mely ápol és mely eltakar.

S mert nem daloltam nagymamámról
és nagyapámról eleget,
ellenben glóriába vontam
könnyelmű “nőszemélyeket”:
reám rohantak vad haraggal,
hogy dalaimban nincs morál,
s karakterem minden bizonnyal
mesésen gyönge lábon áll.

És mert a múzsám nem magasztos,
márványba vésett nőszemély,
hanem egy pajkos, sikkes asszony,
ki csókolózik, kacag, él,
a lakjegyzékből kikeresték,
ki ő, mi ő és hol lakik?
S ha bekopogtat kis szobámba,
hát ott marad-e hajnalig?

Tisztelt vidéki kollégáim,
miért ez indiszkréció?
Önök is több izben megírták,
hogy élni szép, szeretni jó.
Szép asszonyoknak udvarolni
mégis csak inkább valami,
mint elvonulni a világtól
és műszerelmet gyártani.

Aztán, hogy engem a múzsához
plátói érzés kötöz-e?
Tisztelt vidéki kollégáim,
ehhez nincs senkinek köze.
Én nem vagyok kíváncsi arra,
hogy kik szerették önöket,
s ha önökhöz betért a múzsa,
hát volt-e abban köszönet?

Ha kihűlőben lesz a szívem,
s tisztelt agyam lágyulni fog,
én is családi gyönyörökről,
s a nagymosásról dalolok.
Tisztelt vidéki kollégáim,
majd akkor adjanak kezet,
és iktassanak be a céhbe,
ha én is impotens leszek.
[Válasz] [Idézet]  Előzmény: Bognár Attila (2011.12.14 07:41:58)
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

(az előzmény beni Szabédi László fordítás után:)

Mihail Eminescu: Glossza

Jönnek évek, múlnak évek,
minden új és régi minden,
hogy mi jóság és mi vétek,
jól vitasd meg bent a szívben.
Bízni is kár, félni is kár,
ami hullám, úgy is illan;
bármi buzdít, csábít is bár,
légy közömbös holtodiglan.

Hányan futnak este-reggel,
két fülünkbe kiabálva;
ki törődnék mindezekkel
és figyelni meg ki állna?
Húzódj távolabb örökre,
önmagadra lelve, lélek, -
amíg meddőn mennydörögve
jönnek évek, múlnak évek.

Meg ne ingjon elme-adta
mérlegednek józan nyelve
csalfa perceknek miatta,
csalfa mámorért enyelgve,
melyet szűl a perc halála
s tűnő perccel elfut innen:
Annak, ki ezt tudja, állja,
minden új és régi minden.

Mint akik színpadra néznek,
úgy tekintsed a világot:
négy szerep jut egy színésznek,
hogy ki, mégis kitalálod.
van, ki sír, és van, ki vádol -
Míg peregnek így a képek,
értsd meg a komédiából,
hogy mi jóság és mi vétek.

Két lapja van egy levélnek:
egy a jövőd, más a múltad.
Fent a kezdetről beszélnek,
ha olvasni megtanultad.
Ami lesz s volt hajdanába,
mind a jelen őrzi híven,
ám hogy minden oly hiába,
jól vitasd meg bent a szívben.

Mert a létet vas-szabállyal
egy igazság, mi befonja
és sok ezredéven átal
sír, nevet a föld lakója;
más a maszk, a móka ócska,
más a száj, a szó avitt már, -
annyi sokszor megcsalódva
bízni is kár, félni is kár.

Bízni kár, ha látsz nyomort a
célhoz hídat verni mégis.
Bambák lépnek homlokodra,
bárha rajta csillag ég is.
Félni is kár: újra látod
őket görnyedt, régi kínban;
egy se legyen a barátod:
ami hullám, úgy is illan.

Szép dalával föld sziréne
hálót vet ki, mint a halnak
s - új színész kell unt helyére, -
vermet ásnak, tőrbe csalnak.
Bújj, suhanj el észrevétlen!
Rá se nézz, csak talmi kincs vár,
biztos utad ellenében
bármi buzdít, csábít is bár.

Menj tovább, ha hozzád érnek,
néma légy, ha jóbarát csal!
Régen más mértékre mérnek,
elkéstél a jótanáccsal.
Üljenek törvényt feletted,
legyen minden úgy, amint van!
Semmihez se kösd a lelked,
Légy közömbös holtodiglan!

Légy közömbös holtodiglan,
bármi buzdít, csábít is bár;
ami hullám, úgy is illan,
bízni is kár, félni is kár.
Jól vitasd meg bent a szívben,
hogy mi jóság és mi vétek; -
minden új és régi minden. -
Jönnek évek, múlnak évek.

(Dsida Jenő fordítása)
[Válasz] [Idézet]  Előzmény: Bognárné Szalóki Dóra (2004.05.05 12:48:58)
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

Egy költő két verse:
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény szivének
Legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát! szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én, aki angyal nem vagyok?

Olyan kevés amit kivánok...
Ha osztozkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.

Legyen övé minden poézis.
És az enyém: csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja asszonyom:

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat!
+
Hidd el, az emberek buták.
Szidnak, lenéznek, mert bakó vagyok,
És a világért sem hinnék, hogy az,
Mi másnak szép: az asszony, a tavasz,
A nap, a csillag nékem is ragyog.
Ha nem muszáj, légynek se ártok.
Köztünk marad... a vérontást utálom.
A pallosom karomnak idegen.
A csöndet szeretem, meg a virágot,
Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derű és nyugalom, parányi házban...
Az élet szép. Tenéked magyarázzam?
Szeressük egymást! Isten arra rendelt.
De annyi baj, gond nyomja ma az embert,
Nyögünk adót, aszályt és háborút,
A legtöbbnek falat kenyér se jut.
Kevés a méz, és sok a medve.
Ki él ma abból, amiből szeretne!
Így értsd meg azt, hogy én szelíd, költői lélek,
Bakónak álltam, s a halálbul élek.

(Heltai Jenő:)
[Válasz] [Idézet]
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

E.É. írta:Ady Endre: A Duna vallomása

Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat,
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugy-e Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

"No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyü vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza."

"Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelős vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?"

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

"Sohse lesz másként, így rendeltetett",
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyújtózott a vén mihaszna.
És elrohant tőlem kacagva.

(1907)
[Válasz] [Idézet]  Előzmény: Bognár Attila (2011.03.19 17:21:42)
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

E.É. írta: Szabó Lőrinc: Különbéke

Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Régen, mint az álmok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,

egyre jobban bírom az évek
förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,

látom, milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, –

s mert mindez mégcsak nem is aljas,
nem szomorú,
s minden dolgok apja valóban
a háború:

úgy nézem, elszánt nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztosan felkötöttem
volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmesen:

különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok

s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.


Ez a hozzászólás 2 alkalommal volt szerkesztve. Utolsó módosítás ideje: 2011.12.12 10:06:40

[Válasz] [Idézet]
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

Arany János

A WALESI BÁRDOK

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
[Válasz] [Idézet]
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

Ady Endre:
FÖLSZÁLLOTT A PÁVA

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”
[Válasz] [Idézet]  Előzmény: Bognár Attila (2011.03.19 01:11:46)
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

Petőfi Sándor: 15-dik március, 1848

Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!

Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.

Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.

Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.

Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.

És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!

Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.

Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.

Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.

S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.

A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -

Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.

S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.

Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!

Pest, 1848. március 16.
[Válasz] [Idézet]
 

 

Bognár Attila

[Hozzászólások száma] 8731 [Összpontszám] 6190 [Sikeresség] 71

hozzászóló
Offline

Mécs László:

Vaskó János és kedves családja

Zsellér. Legtöbbször „munkanélküli”.
A munkát ő nem kerüli,
de nincs. Nincs. Nincs. Ki tudja mért.
Vaskó csak vár. Semmit sem ért.

Kivárja a nyarat,
akár a madarak,
s akkor, talán! kepét arat.
Talán!
Ez a terítő asztalán,
s feje alatt a párna,
Így álmodik, ki szebb jövőre vár ma.

A felesége mosni jár,
A lúg, a lúg komisz, sivár:
kimarja mások szennyesét,
de a szívből is a Mesét.
Azért ő gyakran gyónni megy,
hogy töltse meg az égi kegy
a csöpp akkumulátort:
szívét,
és villanyozza hősivé,
mint annyi bátort,
és ne legyen süket a lélek-rádió.
A Végtelenből hangot fogni jó!

Van náluk most kilenc gyerek,
de megesküdni nem merek,
ő maga sem biztos tudója:
hozzájuk mindig útban van a gólya.

A gyerekek épsége nagy:
nem fogja hő, nem fogja fagy,
sem vörheny, hogyha tizedel.
Gyomruknak nincs rossz eledel!
Vágyuk nem játék, csinytevés!
Egyetlen álmuk: az evés,
de itt mindég, minden kevés,
ezért ott vannak mindenütt,
hol sejtik a bőség-derűt:
cséplésnél ők a pelyvahordók,
szüretkor puttonyoznak, hordót
gurítnak, pincén nyitnak ajtót,
urak vadásznak: ők a hajtók.

Karácsony táján felruház nehányat
Szent Antal, ám oly sok bukfencet hánynak,
s a pálca rájuk oly sokszor porol,
hogy a ruhának nincs sok látszata
rajtuk, s pótlék gyanánt hozzájuk vándorol
urak használt ruházata,
jól megkopottan
és elszabottan,
de nékik ez fagy ellen kell csupán.
Így némelyik
lábán kimustrált úri lakktopán,
máson kígyóbőr félcipőcske kérkedik.

Egyszerre hat jár iskolába,
azaz csak járna, mert hiába
fenyíték, bot, bírói intés,
ez csak borsóval falrahintés,
mert karjuk kenyeret keres:
ki pesztra, ki a kézi-szekeres
zsidónál a szódás fiú.
S mikor minden intés hiú,
s a mulasztottakat
bírónak adják, ott mindég akad
három-négy Vaskó büntetendő:
kemény pénzbirság fizetendő,
„vagy leülendő!”
S apjuk, mert munkanélküli,
az egész telet leüli
börtönben, mert hol tíz napot kapott
az Erzsiért, hol meg tizenhatot
Palkóért, és így lassan-lassan leapad a tél.

Így él nálunk Vaskó, s megél.
Sok Vaskó él a Földön, várják a Nyarat,
Jézustól megígért nagy Nyarat,
midőn Isten jóságából arat
mindenki, mint a madarak!

(("Vissza a jövőbe" - 1936-37!))
[Válasz] [Idézet]  Előzmény: Major András (2006.05.24 16:44:42)
 
[Válasz]
Ugrás: